2050: Földodüsszeia – Kié a felelősség?

Távolról indított gondolatmenet az áprilisi országgyűlési választások lehetőségeiről, választópolgári felelősségünkről és gyermekeink jövőjéről.

Amikor a bolygó két leggazdagabb embere (Elon Musk: SpaceX – Mission és Jeff Bezos: Blue Origin | About Blue) azt feltételezve épít üzleti vállalkozásokat, hogy az emberiségnek valamikor el kell majd hagynia a Földet, az komoly jelentőséggel bír a közös jövőnkre nézve.  Több ez, mint két bolondos multicsilliárdos játszadozása.

Szimpátiától függetlenül megállapítható, hogy a legtöbb, kiemelkedően gazdag üzletembernek van két közös tulajdonsága:  Tudják, hogy mit tegyenek és meg is teszik azt.  Ez a két tulajdonság pedig ritkán jár együtt.  Musk és Bezos urak nyilvánvalóan felismerték már az emberiség kollektív impotenciáját, vagy ahogy Lenin fogalmazott:

„Kiemelkedő képességekkel az emberiségnek csupán töredéke rendelkezik, a történelmet viszont a néptömegek alkotják.”

Nem véletlen, hogy a Római Klub első jelentése (A növekedés határai, 1972) óta eltelt közel 50 év csupán arra volt elég, hogy a politikai vezetők megegyezzenek abban: ideje lenne cselekedni (Az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája (COP26) – a világ vezetőinek csúcstalálkozója (Glasgow, Egyesült Királyság) – Consilium (europa.eu)).  A gond az, hogy a fenntarthatósághoz – ahogy a modern világ legtöbb problémájának megoldásához – életmódváltásra lenne szükség.  A szavazatokból élő politikusok viszont ellenérdekeltek abban, hogy a választóikkal kényelmetlenkedjenek.

„Ha lesznek itt még emberek kétszáz év múlva, akkor ők nem úgy fognak élni, mint ahogy mi élünk. Ezt bizton megjósolhatom, mert amennyiben az emberek továbbra is úgy élnek majd, mint ahogy mi élünk, akkor kétszáz év múlva nem lesznek itt emberek.”

Kié a felelősség?
A COP26 eredménytelensége az ott részvevő vezetők felelőssége.  De vajon a világban soron következő nemzeti választások során hányan fognak az elmaradt fenntarthatósági intézkedések alapján szavazni? Magyarországot Áder János képviselte, aki számára már nincs tétje az újraválasztásnak, de távolabbról nézve vajon a Fidesz vs. Ellenzék kérdésben hányan fognak ez alapján dönteni?  Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy a választott vezetők kijelölése a szavazó lakosság felelőssége.

Ha megnézem, hogy mit tesz a jelenlegi kormányzat a „Magyarország 2050-re karbonsemleges lesz” célkitűzés érdekében (Orbán Viktor addigra 87, Áder János 91 éves lesz majd), akkor két beruházás emelkedik ki:

• Mátrai Erőmű Zrt.: 2018-ban Mészáros Lőrincz érdekeltsége 5,9 milliárd Forinttért vette meg az erőmű 73%-át, amit 2020-ban 17,4 milliárd Forinttért adott el az állami Magyar Villamos Műveknek (miután 2018-ban 11,2 milliárd Forint osztalékot fizettek a tulajdonosoknak).

(Forrás: Az állam 43 milliárdos veszteséget vállalt át Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőmű megvásárlásával | G7 – Gazdasági sztorik érthetően)

• Paksi Atomerőmű bővítése: 12,5 milliárd Euro (kb. 4.500 milliárd Forint) értékű beruházás, amely mellett a projekt hivatalos weblapja szerint az egyik fő érv, hogy „Brüsszel is megerősítette: az új blokkok építésére hazánknak szüksége van.”  (Mióta érdekli a kormányt, hogy mit javasol Brüsszel?)

Félretéve az orosz hitelszerződés – javarészt egyébként is titkos – körülményeivel kapcsolatos aggályokat, nézzük, mire lenne elég ennyi pénz:  Egy elektromos fűtéssel ellátott családi ház korszerűsítése szigeteléssel és napelemes rendszer együtt kijön kb. 10 millió Forintból (társasházaknál ez kevesebb).  Azaz, Paks 2. árából legalább 450.000 háztartást lehetne energetikai szempontból teljesen fenntarthatóvá tenni.  Persze egy ilyen akció nemcsak a beruházás értékét venné ki az elvtársak zsebéből, de ráadásul még az orosz földgáztól való függőségünket és az abból származó éves bevételt is jelentősen csökkentené.

Nem túl meggyőző program…

A további lehetőség közül egyelőre a Márki-Zay Péter által vezetett (?) összefogás Közös Alap névre keresztelt részletes programja ismert, amely kevés konkrétum mellett inkább a „leginkább rászorulók” támogatását ígéri.  Sajnos a rezsicsökkentés kapcsán egy elhibázott, modortalan nyilatkozatában MZP jelentősen rontott a legfőbb eszköz népszerűségén (tudatos életmóddal kevesebb fogyasztás ösztönzése).

Mit tehetünk?
A fenntarthatóság nem csupán környezetvédelem, hanem a társadalom, a természet és a gazdaság szakértői összehangolása.  Ehhez képest a választásokon indulók fő céljai így alakulnak:

• Orbán Viktor:  A magyar nép megmentése gonosz nyugati és a barbár ázsiai betolakodóktól.
• Baloldali összefogás:  Orbán Viktor leváltása és a korrupció felszámolása (Gyurcsánnyal?)
• Gattyán György MEMO-ja:  Digitalizálni Magyarországot
• Varga-Damm Andrea vezette ReforMerek: szimpatikus hívószavakkal „Béke, gyarapodás és szakértelem” köszöntenek, de sajnos egyelőre konkrétumok nélkül.
• a Magyar Kétfarkú Kutya Párt: víziójuk kétség kívül vonzó, de koránt sem fenntartható: „Örök élet, ingyen sör, adócsökkentés.” 🙂
• (A szélsőséges gyűlölködők szóra sem érdemesek).

Bár a választott vezetők kijelölése a szavazó lakosság felelőssége, a döntés csak annyira lehet jó, amennyire a legjobb választható lehetőség jó. 

Ha komolyan veszem a családanyaként, választópolgárként és környezetvédelmi szakemberként rám háruló felelősségeket, akkor:

• nem békementre kellene mennem, hanem olyan vezetőket kellene hatalomra juttatni, akiknél a legfőbb állampolgári érték az, ha valaki előre engedni a nőket, átadja az ülőhelyet az időseknek és tisztességesen befizetni az adót.
• nem az ablakból kellene tapsolnom, hanem olyan vezetőket kellene hatalomra juttatni, akik az egészségügyi dolgozók megbecsülésében látják a nép jól(l)étét.
• nem kockás inget kellene húznom, hanem olyan vezetőket kellene hatalomra juttatni, akik a pedagógusok megbecsülésében látják a kultúra és a fejlődés zálogját.

…de hol vannak ilyen vezetők? 

Mivel a jelenlegi politikusaink – Musk és Bezos urakkal ellentétben – nem tudják, hogy mit kellene tenni, és helyette egész mással vannak elfoglalva, áprilisban a 2020-as év szlogenjének újrahasznosítása tűnik az egyetlen felelős döntésnek:  #maradjotthon

Vajon a választásoktól való tömeges távolmaradás elég üzenet lenne politikusainknak, hogy a magyar lakosság szeretne élni állampolgári kötelezettségével, de nem talál erkölcsileg és szakmailag egyaránt felkészült jelöltet? 

A szerző előző életében sokat utazott.  Megfordult 5 különböző kontinensen és mindenhonnan a sokszínűség értékének csodálatával tért haza.  Jelenleg családanya, akinek egyre nehezebb a szerinte helyes értékrend szerint felkészítenie gyermekeit a jövő kihívásaira.

F. L.
2022-01-07